[ Pobierz całość w formacie PDF ]
aki értékeli majd a mqvészetemet! Mert bizony igen kevesen
értenek meg. Holnap, Silje, eljössz velem a templomba és
megmutatom a freskóimat.
Silje szemében is fény csillant.
Köszönöm, hogy megtisztel. Szívesen veled tartok.
De nem ezeken a lábakon mormogta maga elé a bor-
bély.
Felkelhetek most?
Nem mondta a borbély, és belemártott egy kendQt a fQ-
zetbe, majd a lány lábára helyezte. A borogatás olyan forró
volt, hogy szinte már égette a bQrét. A levegQben gyógynövé-
nyek szaga terjengett. Feküdj nyugodtan még néhány órát.
Az az érzésem, hogy rád férne még némi alvás. Igazam van?
Igen, azt hiszem jobb, ha alszom még egy kicsit mo-
solygott Silje. De elQbb szeretném megtudni, mi van a gyere-
kekkel.
A két idQs nQvér vigyáz rájuk nyugtatta meg Benedek.
Nem kell aggódnod.
Ezzel azután elmentek, és Silje újra elaludt. Testét-lelkét
elárasztotta a nyugalom.
Közben beesteledett, errQl árulkodtak a szoba fényei. Silje
felült és óvatosan megpróbált lábra állni. Még mindig fájt, de
nem jobban, mint az elmúlt néhány nap reménytelen vándorlá-
sai alatt.
Istennek hála, hogy végre megpihenhet és hogy a gyere-
kekkel együtt menedéket lelt ezeknél a kedves embereknél!
Vajon mit gondolhat a festQ, hogy elfelejtette megköszönni azt
a sok jót, amit eddig értük tettek.
Régi ruhái eltqntek, helyettük egy durvára szQtt anyagból
készült blúzt és egy szoros derekú fekete ruhát talált. Rongyos
cipQit bQ filcpapucsra cserélték, amelybe kényelmesen belefért
bekötözött lába.
Silje gyorsan felöltözött, haján egyszer-kétszer végighúzta
a csontfésqt. Kezét nem kötözték be, de bekenték valami bal-
zsammal, aminek erQs mentaillata volt. Rátalált egy dézsa
meleg fürdQvízre is, amelybe örömmel ült bele. Még a fejét is
beledugta. Csodálatos érzés volt elmerülni a tisztaságban&
Micsoda igényeim vannak, tqnQdött mosolyogva. Az em-
bert könnyen el lehet kényeztetni. Itt ülök a meleg vízben,
amikor nemrég még egy darab koszos kenyérnek is hogy örül-
tem!
A ruha illett rá. Kicsit talán bQ volt, de ha szorosabbra fog-
ta az övét, már észre sem lehetett venni. Nem volt türelme
befonni a haját, így szabadon omlott a vállára. Talált még egy
puffos ujjú kabátkát is. Derékig szorosan testhez állt, alatta,
csípQje vonaláig ismét bQvült. Silje most még nem vette fel a
kabátot. A ruhák valaha egy szolgálólányéi lehettek.
Bicegve elindult az ajtó felé. Léptei alatt recsegett a széles
deszkákból lerakott padló. Silje ezen is elámult. Nem volt ah-
hoz szokva, hogy fapadlón lépkedjen. Otthon csak döngölt
padló és kQpadló volt a házban. Silje átlépte a magas küszöböt,
lába csiszolt kQlapra toppant.
Belehunyorgott a napba, amely már elérte a látóhatár szé-
lét. Amikor még az ágyban feküdt, észre sem vette, hogy nap-
pal van. A vékony hóréteg borította udvaron állt. Sötét házak
fogták körül a teret. Silje a fQépület falának támaszkodott.
Maga mellett észrevett egy pompásan díszített épületet, tornác-
cal és szépen díszített kiugrókkal.
Néptelen volt minden. MielQtt visszament volna, a házak
fölé emelte tekintetét.
Elakadt a lélegzete.
Istenem! dadogta Ez nem lehet igaz. Megkapaszko-
dott az ajtófélfában, majd még egyszer feltekintett.
A házak fölött Árnyékország hegyei magasodtak. Silje
érezte nyomasztó közelségüket. Felismert minden egyes csú-
csot, sziklaszirtet, völgyet és szakadékot.
Ennyire közel még soha sem került gyermekkora rémálma-
ihoz, a Jéghegyek Népének szörnyq, titokzatos honához. Csak
egy kopár mezQ terült el közöttük, fölötte pedig ott magasodott
az égbe meredeken, bevehetetlenül a sziklafal, dacolva Isten
akaratával.
ElsQként az a gondolata támadt, hogy menekülnie kell.
Miután összeszedte magát, képes volt higgadtan gondol-
kodni. Már nem volt kisgyerek. Az összes szörnyet és démont,
akik a levegQn keresztül szálltak felé, csak rémálmában látta.
Képzelete hívta Qket életre, nem valóságos alakok voltak. És a
Jéghegyek NépérQl szóló mesék? Az sem volt más, mint szóbe-
széd, hogy távoltartsák a hegyektQl. Semmi oka arra, hogy
gyermekkori képzelQdései miatt elhagyja az egyetlen helyet,
ahol hosszú útja során elQször biztonságban érzi magát.
A fQépületbQl kijött az egyik idQs asszony és intett neki.
Egy pillantást sem vetve a sötéten csillogó, hófödte csúcsokra,
átbicegett az udvaron és bement a házba.
Lépj be bátran mondta barátságosan az asszony. Ép-
pen vacsoránkat költjük el a konyhában. Szegény gyermekem!
Bizonyára nagyon éhes vagy!
Nem tagadom. De szeretném, ha megengednék, hogy
elQbb rendbe szedjem magam.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]